Virágok, csodás illatok, színek, madárcsicsergés, kirándulások: a többi között ezekért szeretjük a tavaszt. Taníts gyermekednek a mesés évszakról. Versekkel a tanulás is könnyebb! Csupa vidám költeményt gyűjtöttünk össze, ráadásul csak magyar költőktől válogattunk.

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.

Balogh József: Tavasz

Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.

Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

Donászy Magda: Hóvirág

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.

– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

–  Ó, be szép ez virágom.

Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.

Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
– Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

Hétvári Andrea: Keltegető

Föld mélyén szendergő,
csillagfürt, ébresztő!
Ébresztő – csing-ling-ling –
szél szárnyán záport hint.

Álmából ébredve
fölnyílik fénykelyhe,
fénykelyhe fölnyílik,
csengőszó hallatszik.

Szendergő vadrózsa,
házadban alszom ma.
Szép orcád tündöklő,
szirmodról álom jő.

Osvát Erzsébet: Tavaszkiáltó

A barka selyme
kibomlott végre,
szürke szeme
az égre tekint.
Az égi kékről
egy kölyökfelhő
örömrepesve
feléje int.

Meglendül, rezzen
a barka ága,
rá kis kék szárnyú
madár szökött. –
Cinegemadár! –
örül a barka,
és köszönti a
tavaszhírnököt.

A kékszín madár
a barkaágról
kiáltja szerte,
amerre lát –
tavaszhirdető,
nyitásra hívó,
csengettyűhangú
örömdalát.

A cinke most – huss -,
magasba röppen,
a tolla kékjét
nem látni már –
Tavaszt hirdetve,
vidáman, fürgén
az egyik fáról
másikra száll.

Kányádi Sándor: Bokor alján

Bokor alján ibolya,
ágak hegyén barka,
a kerítés tetején
csörög egy nagy szarka.

Illatos az ibolya,
és a barka selymes,
a szarka meg szemtelen;
szemtelen és nyelves.

Csokorba az ibolyát,
melléje a barkát!
Hess el innen- ha tudod,
hessentsd el a szarkát!

Emlékszel még az Öreg néne őzikéjére? Gyermekednek is olvasd/meséld el!

65 éve adták ki az Öreg néne őzikéjét: érdességek a verses meséről