Az állami gondozott gyerekek túlnyomó része speciális nevelési igényű. Ilyen meg olyan furcsaságokat jelző kódokkal. Valahol természetes is, hiszen ezek a gyerekek hoznak és szereznek zavarokat. A Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottságok azért léteznek, hogy górcső alá vegyék a kicsikéket és jól megdiagnosztizálják őket. Kiírják a szükséges fejlesztéseket, előirányozzák a fogadó intézményeket, és felülvizsgálnak.

Hármasunk éppen elért egy mérföldkőhöz, az éppen aktuális felülvizsgálatban. Együtt mentünk vidáman a Bizottság épületébe, majd jó gyerek módjára várakoztunk. Elmagyaráztuk – amennyire csak tudtuk a fiunknak -, hogy mi fog ott történni vele, mire számítson. Ez rendkívül fontos nála, hiszen a beszédértése kritikus, ha nem magyarázzák el neki a várható helyzetet, szorongóvá válik és bezárkózik. Vagy ordít, mint a sakál. Minket ért, bennünk bízik.

Némi csúszással kijön érte Mogorva néni, aki a vizsgálatot fogja végezni. Egy kedves szó nem hagyja el a száját, a gyereknek így kell masíroznia utána. Még visszanéz ránk, mi hüvelykujjunkkal lájkoljuk a mesés helyzetet.

Háromnegyed óra múlva betérhetek meghallgatni az eredményt. Este lesz, mire felfogom az elhangzottakat.

Hármasunk alapvető ismeretei hiányosak. (A kocsiban elmondja, hogy nem mondta meg a nevét.) A születésnapját nem magoltattam be vele. A lakcímünket viszont egészen jól megjegyezte. Bagoly utca “negyedhárom”. (43) Az anyja nevéből csak a keresztnevét tudja. Ez van.

Számfogalma hiányos. Nem tudja ránézésre megmondani, hogy mennyit mutat, meg kell számolni. Meg hát. Hiába hatéves, a matekban nem túl erős. DE, fél éve még háromig tudott csak számolni, és hibát ejtett tízig. Aztán rájöttem, hogy ha ő a terítő-felelős, akkor legalább hétig számolnia kell. És egészen jól elboldogul vele. Neki kell a bemelegítés a matekhoz, az első pár percig rozsdásak még az agykerekek. Természetesen, egy vizsgálat mindezt nem veszi figyelembe.

18-ig tud hiba nélkül elszámolni. Én: hurrá! Nem is tudtam, hogy ez már ennyire megy!

Térbeli tájékozódása hiányos. Hajjaj, akkor nem most jön a nagy Coming out részemről: ha lefele nyomom az indexkart akkor a jegygyűrűs kezem felé megyek, ha felfelé, akkor az órás kezem lesz az irány.

Rajzkészsége elmaradott. Egy rajzból? Én minden vonását szeretem. A hosszú lábú emberkéit, a gyökeres fáit, a színes tetős házikóját, aminek az ajtajában én állok, és minden családtag a ház körül van, én pedig várom őket. A madarait, a szivárványait. Tudom, hogy egy éve, ötévesen még sehol nem voltak ezek a képi megjelenítések.

Képes folytatni a sorokat.  Szabálykövető, tudom.

Hallás után 12 szóból csak kettőt képes visszamondani. Képekről viszont tízet. Mindkét esetben hét a minimum. Hogyan tudna máshogy élni egy olyan világban, ahol a beszéd számára egy zagyva halmaz egyébként? Mintha folyton kínaiul beszélnének körülötte. Ebben neki a képek a támpontjai. Másfél év csecsó, plusz idegrendszeri érintettség nem marad nyom nélkül.

Beszéde jóval elmarad a korától. Hát, aki nem szólal meg még 3 évesen, és ötön is csak 3 szavas mondatokban beszél, az hatéves korára nem egy nyelvzseni. Viszont ma már folyékonyan mondja a magáét, képes elmagyarázni, kimondani, megfogalmazni. Ja, hogy ez a vizsgálaton nem volt kérdés.

Egyértelműen iskolaéretlen.  Mázli. Jövőre újra intelligencia teszt, majd csak utána dől el, hogy milyen típusú iskolába mehet. Hogymiacsuda? Ebbe nem is gondolunk most bele.

Az egyáltalán nem kedves, nem mosolygós Morcos néni így értékelte a fiunkat. Háromnegyed óra alatt eldöntötte, értékelte, felmérte majd jól lehúzta. Tudom, tudom, hogy ő a szakember, tudom, hogy már legalább száz éve ez a munkája, és azt is, hogy profin tudja, melyik érték mit mutat, melyik teszt milyen következményeket hordoz magában.

Én csak egy „nevelő”anya vagyok. Egy vérmes anyaterminátor. Aki elég felkészült ahhoz, hogy tudja, a fia honnan indult. Tisztában vagyok Hármasom elmaradásaival. Csak éppen én a kezdetnél is ott voltam. A mérföldköveknél is. Ott leszek a következő vizsgálaton is. Majd nem megyek ennyire fáradtan, és tisztában leszek azzal, hogyan védjem be előre. Tudom, hogy merre terelem, és azt is, hogy ezzel mi a célom.

Soha, de soha többet nem engedem ennyire lehúzni Őt!

Fotó: www.freepik.com
(A fotó illusztráció)

Olvastad az Instant család előző részét?  Ha nem, feltétlenül pótold!

RRIR (Rendszeres Reggeli IdegösszeRopik): Instant család “made in Magyar”