Kezdődhet a visszaszámlálás: már/még  100 nap van hátra karácsonyig. Ilyenkor az emberek egy része vagy sokkot kap, és elkezd komolyan tervezni, ajándékok után kutatni, esetleg már meg is vásárolta az első meglepetéseket. A többiek pedig legyintenek, hogy nagyon távoli még a szeretet ünnepe. Pedig nem árt ilyenkor már kész pénzügyi tervvel rendelkezni, kalkulálni, hogy igazán meghitt, boldog legyen a karácsony. Himer Csilla pénzpedagógus, pénzügyi coach számos hasznos, pénztárcabarát ötlettel is szolgál.

– Időben vagyunk, hogy elkészítsük a pénzügyi tervet?

– Igen. A 100 nap az több mint három hónap. Ha nem akarunk elszállni a költségekkel, hanem meghitt, bensőséges ünnepet tervezünk, akkor erre még 100 napon belül is van mód.

Persze az igények meghatározóak. Ha az a vágyunk, hogy az egész rokonságot széles e vidékről mi lássuk vendégül, ráadásul mindenkinek fejenként 10.000 Ft értékű ajándékot szeretnénk, és a lakást is fel akarjuk újítani, kicsinosítani, hogy a messze földről érkező rokonok is lássák, nem akárhová fújta őket a szél, akkor ez egy kisebb ország éves költségvetését emésztheti fel. Erre már biztosan nem lesz elég a 100 nap.

Éppen ezért tanácsos már januárban, amikor összeállítom az éves családi költségvetést – ugye, van ilyened? -, egy karácsony nevű rovatot beállítani a költségvetésbe. Lehet, hogy januárban ebbe még csak 2-3-5.000 Ft-ot írok be, és teszek félre erre a célra, de nyár végéig így is össze lehet szedni vele 16-40.000 forintot. Szeptembertől meg akár fokozatosan erősíthetünk. Vagy már korábban. Mondom, minden attól függ, „mekkora” karácsonyt szeretnénk.

– Mit tapasztalsz? Az utóbbi években tudatosabban tervezzük meg a büdzsét?

– A válság pozitív hozadéka, hogy nagyon sok mindenben tudatosabbnak tűnik a magyar lakosság pénzügyi magatartása. A statisztikák szerint a hiteleket sokkal megfontoltabban vesszük fel. Egy időben erősen vissza is esett a hitelek aránya, de ebben benne volt az is, hogy a bankok sem nagyon adtak kölcsönt, és még karácsony táján sem ugrott meg vészesen a fogyasztási hitelek aránya. Ez különösen jó hír volt, mert a fogyasztási hitelek – amiből sokan hűtőt vagy LED TV-t vettek – különösen veszélyesek a családi költségvetés egyensúlya szempontjából. Relatíve magas a kamata, rövid időn belül, átlagosan két év alatt vissza kell fizetni, bizonyos hiteleknél a felvett összeg négyszeresére is rúghat a visszafizetendő összeg a kamatokkal növelten, és az, amit vettem a hitelen, semmi jövedelmet nem biztosít. Ez így együtt nem kifejezetten az anyagi fellendülés képlete.

A megtakarításaink – ha lehet hinni a statisztikáknak – szintén jó irányba mozdultak. Bár még mindig sok ember él egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra, azért van pénzünk – főleg a párnacihában. Ez volt a válság másik hatása: elveszett a bizalom a bankokban. Meg vegyük hozzá azt is, hogy ebben a kamatkörnyezetben, amikor a banki kamatokat nagyítóval is alig lehet észrevenni, nem is nagyon van kedv a hagyományos bankbetétbe tenni a pénzt. Így aztán költünk. Nem volt véletlen, hogy egy idő után megugrott az ingatlanok forgalma. De nemcsak az ingatlanoké. A kiskereskedelemé is. Vagyis inkább elköltöttük, feléltük a pénzünket, mert nem volt érdemes ülni rajta. Ha innen nézem, akkor a megtakarítások sok helyen vándoroltak/vándorolhatnak a karácsonyi költségvetésbe is. Ami szintén egyszeri, fogyasztási típusú kiadás, vagyis nem kifejezetten előrelátó módja a pénz forgatásának.

Vagyis a nagyobb dolgokban sokkal tudatosabbak vagyunk. Ott, ahol nagyobb összegekről kell döntenünk. A mindennapi életünkben azonban közel sincs meg ez a fajta tudatosság. Nemrégiben készült egy kutatás, amely a 18-35 éves fiatalok pénzügyi szokásait vizsgálta. Eszerint a kérdéses korosztály inkább a mának él: ahogy megkapja a pénzét, el is költi. Az a helyzet, hogy ilyen szemlélettel még karácsonyozni sem egyszerű ügy. Hiszen ha megveszem az ajándékokat, akkor már nem marad pénz a vacsorára. Ilyenkor jön jól a találékonyság: ha batyus bulit szervezünk, ha mindenki csak egy valakit ajándékoz meg, és azt játékosan kisorsolják. Ha mindent, amit csak lehet, otthon készítünk el, és nem vásárolunk – azzal nemcsak pénzt, hanem sok időt is megspórolhatunk. A fiatalok, akik a sharing economy nemzedéke, ezt sokkal magától értetődőbben teszik meg – és így ellensúlyozzák a kevésbé tudatos pénzügyi viselkedésüket. Az idősebbek – jellemzően a negyven feletti korosztály – még mindig azt tartják szem előtt, hogy minél jobb vendéglátók legyenek – még ha csak a szűk család is van jelen szentestén. És ennek megfelelően akarnak sokszor erőn felül is teljesíteni. Anyagi értelemben is.

Szóval tudatosság terén van még mit tanulni, de bizonyos mértékig ellensúlyozható is a tudatosság hiányának következménye.

–  Rengeteg reklám hajszolja bele az embereket a felesleges karácsonyi költekezésbe. Ezt hogy lehet kivédeni?

– Nem lesz népszerű, amit mondok: határozottsággal. A reklámot ugyanis azoknak találták ki, akik bizonytalanok. Akiknek még ötletük sincs, mit akarnak, hogyan akarják vagy éppen kinek. Ők nagyon hálásak minden ötletért, ami egy kicsit is épkézlábnak tűnik. Nem véletlen, hogy annyi az impulzusvásárlás, amit hirtelen felindulásból követünk el. Akár egy-egy reklám hatására.

Ráadásul a reklámnak megvan az a rossz tulajdonsága is, hogy frekventált helyeken fordul elő. Még mindig él az emberekben az a tudattalan reflex, hogy amit a TV-ben, rádióban, újságban látunk, hallunk, olvasunk, az hiteles, az igaz, az úgy van. Így sokan nem is nagyon járnak utána, hogy mi minden van még, amit a reklám nem mondott el. Nem azért, mert nem akart, hanem azért, mert húsz-harminc másodpercben nem lehet komplett termékismertetőt tartani. Így az időkorlát miatt a terméknek, szolgáltatásnak csak egy-egy vonzó tulajdonságát lehet kidomborítani – a többire meg ott az apró betűs a reklám végén, hogy ez nem minősül termékismertetésnek. Különösen a pénzügyi termékek esetében van ez így.

A reklámot éppen ezért kezeljük annak, ami: figyelemfelkeltésnek. Semmi esetre sem értékesítési ajánlatnak! Ha már megvan a figyelmünk, szánjunk rá még egy kis időt, és ha már úgy is annyit szörfözünk a neten, akkor kotorjunk egy kicsit jobban a dolog után. Így lesz mód arra, hogy minden lényeges, a döntés szempontjából fontos információt begyűjtsünk, és így hozzunk vásárlási döntést. Ne csak a termékismertető oldalán böngésszünk, nézzük meg a cég Facebook-oldalát is, a fórumokat, ahol erről a termékről mondanak véleményt a fogyasztók. Nagyon sok tanulságos dolgot lehet így megtudni.

Vagyis én azt javaslom, hogy először is legyen konkrét elképzelésünk arról, hogy kinek mit akarunk venni és miért. Ha megvan a miért, akkor sokkal nehezebb más, tökfelesleges ajánlatokkal elcsábítani. Aztán pedig járjunk is utána, hogy hol érdemes azt a valamit megvenni. Tehát hol a legjobb az ár-érték arány, hol kapjuk a pénzünkért a legjobb minőséget, van-e rá garancia, milyen módon lehet azt érvényesíteni, ha mégsem tetszett az ajándék, hogyan lehet visszaváltani – ha egyáltalán lehet.

–   Ha pénzügyi tervet készítünk, milyen tételekkel számoljunk feltétlenül? Hogy fogjunk hozzá a kalkuláció elkészítéséhez?

– Ez megint csak az igényektől függ. Ki milyen karácsonyt szeretne? Milyenek a családi hagyományok? Akarunk-e új hagyományokat bevezetni? (Miért is ne?) Ezek alapján már kirajzolódik egy karácsonyi forgatókönyv, amihez már lehet költségeket is rendelni, saccolni.

Ha már tudjuk, mibe kerülne álmaink karácsonya, akkor kezdjük el kiszámolni, hogy ki tudjuk-e szorítani a rávalót a családi kasszából. Ha nem, és ez már most szeptemberben is látszik, akkor kezdjük el átalakítani a forgatókönyvet úgy, hogy még beleférjünk a rendelkezésre álló keretbe – és minél kevésbé kelljen lemondani az eredeti elképzeléseinkről.

Ilyenkor érdemes bevonni a család többi részét is, hogy ki mit vállal a megvalósításból. Nálunk például én vezettem be azt a szokást, hogy OK, mindenki nálunk jön össze szenteste, de ha nem akarok megbolondulni a készülődésben (ráadásul nekem vállalkozóként a karácsony az egyik legerősebb szezonom), akkor kell a segítség. Így a gyerekeim segítenek a házat rendbe tenni, anyósom már évek óta a sütifelelős, a szüleim pedig a köreteket, salátákat teszik az ünnepi asztalra. Ajándékot, amit lehet, neten rendelek, és kihasználom, hogy több helyen már törzsvásárlónak számítok. Én speciel még szaloncukrot is házilag készítek. Egyrészt sokkal finomabb, másrészt kisebb mennyiség is elég belőle, így fajlagosan még olcsóbb is, mint a bolti. Ráadásul akár már októberben is el lehet készíteni, mert eláll. Amit lehet, a piacon veszek meg – ott lehet alkudni.

Legyen meg az elképzelés arról, hogy mit akarunk – és arról is, hogy hogyan akarjuk. (Pl. netes vásárlás kontra bevásárló körút.) Hogy kinek mi a dolga, és mikorra kell meglennie. És amit csak lehet, csináljunk meg és fizessünk ki előre. Így nem egyszerre terheljük meg a családi kasszát és magunkat sem. Nagyjából ennyi a titok.

– Az elmúlt évek tapasztalatai alapján anyagilag is rosszabbul járunk, ha mindent az utolsó pillanatra hagyunk? Vagy megéri az utolsó pillanatos akciókra várni?

– Az a baj az utolsó pillanatos akciókkal, hogy addigra az árukészlet már meglehetősen leharcolt, vagyis a maradéktól igyekeznek így megszabadulni a kereskedők. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne ilyenkor is jó cuccokat találni, csak azt, hogy ez már egy kicsit nehezített pálya. Ráadásul ilyenkor már korlátozzuk a lehetőségeinket is arra, ami a kínálatban maradt – az meg egyáltalán nem biztos, hogy olyasmi, amivel örömet szerezhetünk. Szerintem az apukánk vagy a nagypapánk érdekes választ adna, ha őszintén felelne a kérdésre, mennyire örült az idei ezredik zokni-nyakkendő kombónak karácsonykor.

Vagyis én azt mondom, hogy ne elsősorban az olcsóságot, hanem inkább az ár-érték arányt tartsuk szem előtt – és így lavírozzunk az anyagi kereteinken belül. Ez azonban az utolsó pillanatos akciózással garantáltan nem valósítható meg.

Szóval lehet, hogy olcsón jövünk így ki, de meg is fog látszani az ajándékainkon, hogy ez volt a válogatás fő szempontja. Nem tudom, ki hogy van vele, én nem szeretek karácsonykor csalódott arcokat látni a fa körül.

Különben ezek amolyan „last minute” vásárlások. Pont olyan, mint amikor a nyaralásunkat bízzuk így a vakszerencsére. Olcsónak olcsó lesz, az tuti – de hogy milyen lesz a nyaralásunk, az már onnantól csak a véletlenen múlik. Tény, van, akinek ez nagyon bejön. De biztosan van olyan ismerősünk is a környezetünkben, aki ennek éppen az ellenkezőjét állítja a last minute lehetőségeiről.

Olvass még több okosságot Himer Csillától, sőt itt hasznos karácsonyi ajándékot is találsz: https://eznemjatek.com

 

Mentés

Mentés