„Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni és minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb! A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar… Ki ne ismerné Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék örökérvényű könyvét. Gyermeknap kapcsán arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen felnőttek lennének az alsós iskolások, és egyáltalán jó-e gyereknek lenni?

– Szeretek gyerek lenni, mert a szüleim vigyáznak rám, és sok szeretetet kapok tőlük. Jó játszani, nem kell dolgoznom, és nem fáradok el. Gyereknapon pedig olyan ajándékokat is megkaphatok, amiket máskor nem- mondja lelkendezve a 7 éves szőke Kata, majd osztálytársa, Peti veszi át a szót.
– Nagyon jó nekünk, mert sokat játszhatunk, irigykedem viszont a felnőttekre, mivel nekik nem kell iskolába járniuk, és azt csinálnak, amit akarnak. Anyuék nem mindig engedik, hogy a saját pénzemből azt vegyek, amit szeretnék. Ha nekem lesz gyerekem, ezen majd változtatok.

A gyerekkornak nem csak jó oldala van – tudjuk meg Vikitől.
– Iskolába kell járni, és a szüleink parancsolgatnak. Reggel korán kell kelni, hogy odaérjek az iskolába. Én megengedném a gyerekemnek, hogy délben hazajöjjön, és ne kelljen ott maradni a napköziben. Felnőttként nem csak dolgoznék, hanem foglalkoznék magammal is egy picit. Gondoskodó anya és jó háziasszony akarok lenni.

– Én azt nem szeretem, amikor játszom, és anyuék mondják, hogy menjek vacsorázni, fürdeni, aludni- ezt már András meséli. – Ha nekem gyerekem lesz, biztosan nem kérem a segítségüket, ha játszanak, csak amikor elmennek a barátaik. Azért mindent nem engednék meg nekik: például, hogy sokáig tévézzenek, mert akkor megakadályoznám, hogy jól tanuljanak.

– Néha azért nem szeretem a gyerekséget, mert amikor játszom, és boldog vagyok, anyuék közbeszólnak, hogy ezt csináld, meg azt csináld! Ezzel pedig elmegy az idő, és le kell feküdni. Az a baj az iskolával, hogy mindig túl sok házi feladatot adnak, és nincs elég időnk játszani. A szabadidő pedig olyan gyorsan elmegy – morgolódik a második osztályos Bence.

– Ha több gyermekem lesz, külön rendeznék nekik szülinapi partit. Nem legyintenék – mint anyukám – ha négyest vagy ötöst hoznak haza az iskolából, hanem megdicsérném őket. Szeretnék olyan felnőtt lenni, most amilyen gyerek vagyok, csak szép ruhákat, táskákat magas sarkú cipőket vennék. Vidám felnőtt akarok lenni – veszi vissza a szót Viki.

– Jó gyereknek lenni, mert sok gondoskodást kapunk, felnőttnek pedig azért, mert lehet parancsolgatni a gyerekeknek. Ha nagy leszek, nem halasztanék mindent az utolsó pillanatra. Mindent megcsinálnék akkor, amikor kell, így több időm maradna a gyerekeimre – ábrándozik Kata.