Még néhány nap és ismét itt a szeptember 1.  A gyerekek többsége elkeseredettem veszi tudomásul, hogy vége a szabadságnak, a későn kelésnek és korán fekvésnek, a szabad játéknak, a haveri kalandozásoknak vagy egyszerűen csak a láblógatásnak. Pár nap, és ismét hajnali ébresztő, gyors reggeli, rohanás időre, órákig padban ülés, különóra, esti hazaesés, leckeírás otthon, korai ágyba bújás, aztán újra hajnali ébresztő… Mókuskerék újabb 10 hónapig, amitől már előre “fázik” a gyerek és te is. Persze, ha már gyakorló sulis anyuka vagy, mert ha most kezdi a gyerkőc a diákéveket, akkor most még inkább izgatottak és reménykedők vagytok. És ez így jó. 🙂

Ha szerencsés vagy…

Az iskolaválasztás már rég megtörtént, letettétek a voksot, hova, kihez menjen a gyerkőc, hiszen alapvetés, hogy ilyenkor még tanító nénit és nem intézményt kell választani. Ha szerencsés vagy, úgy lesz minden, ahogy azt szeretnéd, vagyis egy kedves, féltő-óvó, mindent a kicsikért szellemű pedagógus segíti, tanítja, nevelgeti a lányodat, fiadat, jó lesz az osztályközösség, hamar lesznek barátok, és még a tanulás is játék lesz.

Na, ez persze már maga lenne a tökély, félned nem kell attól, hogy semmiféle probléma nem merül majd fel, az viszont nem mindegy, hogy milyen és mennyire súlyos a nehézség. Szóval, ha most kezdetek, nagyon-nagyon figyeld a kisiskolást és cselekedj, ha gond van, mert ezek az évek meghatározóak az ő életében.

és ha gond van…

Sajnos sok esetben kiderül, hogy a gyerkőc nem oda került, ahova ő igazán való. Mert nem biztos, hogy jó neki a keménykezű pedagógus, vagy nem feltétlenül érzi magát jól az osztályközösségben. Esetleg okos feje ellenére sem sikerül befogadnia a követelményt, nem tud lépést tartani a rohamtempóval, nem bírja 45 percig a padban, és sorolhatnám.

Ha a jókedvű, önfeledt gyereked rosszkedvű lesz, nem mesél, túlérzékennyé vagy akár agresszívvé válik, ne legyints rá. Ha reggelente fáj a hasa, hány, belázasodik, nem kap levegőt vagy épp étvágytalan lesz, ne gyógyszert adj neki. Ha újra bepisil, ne szidd le, és ne csak a lepedővel foglalkozz, hanem gondolkodj el, mi állhat a hirtelen változások mögött.

Vedd komolyan!

Nagyon fontos, hogy a gyereked érezze, mellette vagy, segíteni akarsz neki, és komolyan veszed a problémáját. Érdemes orvoshoz vinni őt, kizárni egyéb betegségek lehetőségét. Ha ez megtörtént, akkor koncentrálj az iskolára. A legjobb, ha néhány anyukával felveszed a kapcsolatot, beszélgetsz velük, ők mit tudnak, mit hallanak a kicsiktől odahaza. Aztán ülj le négyszemközt a tanító nénivel egy beszélgetésre, őszintén beszélj az aggodalmaidról, kérdezd meg, hogyan látja ő a gyerekedet. Minél több helyen érdeklődsz, annál jobban összeáll majd a kép, hol és kiben van a „hiba”, miért nincs a helyén a gyereked.

Mert ha nincs a helyén, akkor mindkettőtök érdeke, hogy váltsatok. Őrülten nehéz feladat, tudom, lesz néhány álmatlan éjszakátok miatta. De ha nagyon-nagyon utánajársz a dolgoknak, sikerülni fog jobb iskolát, jobb pedagógust, jobb osztályt stb… találnod a kicsinek. Szóval a következő hónapok legfontosabb feladata, figyelni ezerrel! Ja és el ne veszítsd a gyerkőcöt a különórák tengerében. Szerintem a piciknek épp elég az egész napos iskolai teljesítés, utána hadd játsszon szabadon, hogy levezethesse a felgyülemlett energiát, feszültséget. Kisemberek még ők, a te felelősséged is, hogy jól élje a mindennapjait.

Mentés

Mentés