Egy pillanat alatt elvarázsol a nagy karácsonyi kedvenc, a mézeskalács illata. Ha addig nem, készítés közben egész biztos, hogy ünnepi hangulatba kerülök. Bevallom, amíg ráleltem a mostani receptre, sokat kísérleteztem. Nekem ez az, ami bevált…

A mézeskalács története:
Az isteni süti receptjét már a 11. században ismerték, eredetéről vastag köteteket találhatunk a könyvtárakban. Az ősi receptek mandulát, zsemlemorzsát, rózsavizet, cukrot, és gyömbért tartalmaztak. A 16. század Angliájában a zsemlemorzsát liszttel helyettesítették, továbbá tojást és édesítőszert is tettek a tésztába. Már I. Erzsébet királynőről is formáztak mézeskalácsot. A sütemény később a vásárokban lett igazán népszerű. Ismét reneszánszát éli a mézeskalácsház. Ma kihagyhatatlan belőle a szegfűszeg, a fahéj, a gyömbér, de sokan tesznek bele szerecsendiót, kardamomot és ánizst. Ha egészségesebben szeretnénk elkészíteni, akkor barna cukrot vagy kukoricaszirupot használjunk.

Hozzávalók:
50 dkg liszt /rétes/
2 egész tojás
1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
1 kávéskanál szódabikarbóna
15 dkg porcukor
3 evőkanál virágméz /az akáctól folyós lesz/

Elkészítése:
Minden hozzávalót összegyúrunk. Ha a tészta nem áll össze, egy kevés vizet teszünk hozzá. Amennyiben nem fára aggatjuk, 15 dkg margarinnal is mehet bele. Egy éjszakára becsomagolva hűtőbe rakjuk. Fél centisre sodorjuk, és kedvenc karácsonyi formáinkkal kiszaggatjuk. Hogy szép fényes legyen, megkenjük tojássárgával. Tehetünk rá apró magvakat is. Ha fára szánjuk, a sütés előtt a tésztát átszúrjuk egy tűvel.
Szeretnéd tojásfehérjével díszíteni? Akkor tedd, ha már kihűlt a tészta.

Máz készítése:
1 tojásfehérjéhez 30 dkg szitált porcukrot adunk, jól kikeverjük, kivágott sarkú zacskóból formákat nyomunk vagy bekenjük. Ha a máz megszárad, olvasztott csokival is díszíthetjük.