Magyarországon 1964 óta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az apropóból összegyűjtöttük az Anyanet munkatársainak kedvenceit. Ezek a költemények is bizonyítják a költészetünk sokszínűségét.

Móni – Romhányi József: Kukac-sors

Azért választottam Romhányi József versét, mert ezt többször is elszavaltam gyerekként közönség előtt. Ez a vers, és Romhányi egész munkássága rámutat arra, hogy a verselés lehet vidám, színes és legfőképp játékos. Lehet rajta nevetni, vele megnevettetni. Hatalmas adomány ez.

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz, német ajkú csótány:
– Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
Srevizave a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
restellem.
Nem szégyelsz te magad, du Schwein,
így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg
egy katya!
– Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
meg nem érem!
– Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.

Judit- Csoóri Sándor: Csodakutya

Korábban nem ismertem, a kisfiamnak kellett megtanulnia az iskolában. Nagyon megtetszett a vers:)

Ha hiszitek,
ha nem is,
volt egy kutyám
nekem is,
piros volt az orra,
lapulevél nagy füle
lelógott a porba.

Csoda egy kutya volt:
holdsugáron
lovagolt,
s csillagfejű csikókat
terelt udvaromba.

Csodálkoztok?
Elhiszem.
Nem láthatta
senki sem.
Fénykép sincsen róla.
Én is csak egyszer láttam,
úgy álmodtam róla.

Veronika –  Szabó Lőrinc: Szél hozott és szél visz el
Kicsit bizonytalan vagyok, mert nem tudom, hogy ez mennyire gyerekvers. Talán, ha Halász Judit kicsiknek énekli, akkor belefér ebbe a kategóriába. Nagyon szívhez szóló és őszinte.

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el

Cili-Gazdag Erzsi: Mesebolt
Ezt a verset óvodás koromban tanultam meg, azóta is gyakran eszembe jut. Ha a gyerekeim azt kérik, hogy fejből “meséljek” még valamit, mindig ez ugrik be először.

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.-
Ilyen volt a mesebolt.