Szerző: ERESEM

Utazás a pánik birodalmában: tár(sas)lény

Kiműveltem az évtizedek során magam a szakirodalmakból. Minden, ami szorongás, minden, ami pánik, no és az életvezetési könyvek a polcom, és az életem részei lettek. Vagy egy idő után – a jobb években – kihajítottam. (Voltak naiv elképzeléseim a totális gyógyulásról.) Mindegyikben szó volt a támaszszemélyekről. Hogy kik is ők? A pánikos “jobbkezei”. Akik a biztonságot adják a hétköznapokban. Régen csak a férjem volt ez az életemben. Szerintem, csak a vérét nem szívtam ki. Igazán embert próbáló támaszszemélynek lenni. Ő végzi a komfortzónán túli tevékenységeket, ő kísér, ő van topon a rohamnál, pluszban megértő, segítő, cukipofa. A társlényeink szentek....

Tovább

RRIR (Rendszeres Reggeli IdegösszeRopik): Instant család “made in Magyar”

Nem vagyok egy magas vérnyomásos alkat. Olyan 100 per 80-as értékekkel vígan élem az életem. Sokáig azt hittem, hogy én nem kaphatok agyvérzést, stresszel járó betegséget. Most sem gondolom. Mégis érdekes értéket mérhetne az a fürge ápolónéni, aki egy reggeli készülődés közben utolérne, elkapna, és rám pumpálna. Mindig, kivétel nélkül úgy hagyjuk el a lakást, mint egy süllyedő hajót. Hátra sem nézve rohanunk ki az ajtón, ha már mindenkin van valami ruhaféle és táska. Eddig egyszer sem sikerült még nyugodtan, vita nélkül elindulnunk. Elolvastam már minden náció tanácsát (Google a barátom, ha fordítani kell), hogyan lehetne kényelmesen leképezni a...

Tovább

A pánikbetegségről őszintén: utazzak vagy ne?

16! Ennyi éve nem tettem a lábam a fővárosba. Pont ennyi idő alatt az újszülött gyerekemből nagy, lakli, visszabeszélős kamasz lett. Legutóbb még a másik férjemmel voltam „fönt”, még kezdő családanya voltam. Igen, egyetlen budapesti eseményre nem mentem másfél évizede, és akkor sem voltam ott, amikor a fiam fellépett valamelyik színházi előadásban. Nem voltam jelen a barátaim esküvőjen, és sosem láttam még az iskolás gyerekeiket sem. A kedvenc zenekarunk nagykoncertjeit nélkülünk rendezték meg. A második férjem már úgy vállalt, hogy tudta, a városunk tábláját nem hagyom el. Az együtt töltött tizensok év alatt ez sokat változot…. de, kéne mennem...

Tovább

Lényegtelen dolgok: Instant család “made in magyar”

Az egyik hétvégén zenész Ketteskénk szomorúan jött haza. Egy versenyen volt, ahol maximálisan kihozott magából mindent, amire akkor és ott képes volt. A zsűri ugyan megdicsérte, de kimagasló eredményt nem ért el. Hogyan lehet egy 16 éves önbizalmát helyre tenni? Őszintén megmondva, nem tudom. Anya-üzemmód bekapcsol, és jön a maximális vigasztalás. Először azzal érveltem, hogy a zene nem matek, fizika vagy bármi, ami kézzelfogható. Ő is, a zsűri is éppen akkor ezt hozta ki magából. Ha öt perc múlva játszik, akkor is máshogy hallják, ha két hét múlva áll színpadra, megint más jön le a zenéjéből. Azért a végén...

Tovább

Apuka: Instan család “made in magyar”

Nem, nem ez lett volna a heti témám. A lényegtelen dolgokról olvashattatok volna, de Apuka friss és mély nyomot taposott ránk, így nézzétek el nekem a témaváltást. Ahogy oly sok dolgot gyűjtögetünk az életben, így az apukákból, nagypapákból is van bőven. Amikor mozaik családról írnak a szakértők, nem térnek ki a puzzle felállásra, mellyel mi is rendelkezünk. De in medias res, vagyis csapjunk a lovak közé. Az imént hagyták el szerény hajlékunkat a rendőrök. Bár a gyermekeim elég durva családokból jönnek, de kivételesen az én biológiai apámat keresték rajtam. A nem épp erkölcsi életet élő felmenőmről szerencsére semmi hírem...

Tovább

Kedvenc képeink

Retró mese kvíz

Archívum