Szerző: ERESEM

Instant család – Menjünk gyerekprogramra!

Az utóbbi hetekben kétszer is emberek közé merészkedtünk. Ez rendkívüli helyzetnek is nevezhető, mivel az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy mindennemű program 1. ön-és közveszély forrása, 2. tömeges megbotránkoztatás okozója, 3. felér a komplett mazochizmus fogalmával, feltöltődés helyett kimerültség. Gyermekeinket kiismertük az évek során. Tudjuk, hogy milyen hatással van rájuk egy-egy program. Minimálisra csökkentettük az emberek és ingerek közé menetelünket, de olykor nekünk is szükségünk van arra az elillanó érzésre, hogy létezik pozitív kikapcsolódás. Kellett ehhez nagyon sok próba, kudarc, csalódás, párnába ordítás és sírás. Akinek van kicsit is átlagostól eltérő gyereke, tudja, hogy játszótéri botrány okozásáért a...

Tovább

Instant család “made in magyar”: Húsvét lesz, nagyböjt van!

Nem tudom, hogy szeretem-e a nagyböjti időszakot. Minden évben embert próbáló feladatokat kapunk ilyenkor. Tudom, nem csak mi, igazából akárhány emberrel beszélek, mindenki az aktuális életfeladatától nyög. Vallásos emberként szemlélve: a mi problémáink aprócskák Jézus szenvedéséhez, amit a nehézségeinkkel átitatva részben átélhetünk. Idén „csak” a családi mindennapjaink széthullása, a házasságunk próbatétele és munkahelyváltás volt a böjti feladatunk. Így, a problémák megoldásának vége felé, tényleg a „csak” a jó szó, mert két éve olyan betegek lettünk, hogy tojásfestést imitálva, sápadtan görnyedtünk a tojások fölé. Történt ugyanis, hogy legnagyobb lányunk elkapta a rotavírust. Igen ám, de három nap alatt sem lett...

Tovább

Az én Szárszóm, az én József Attilám: gondolatok a költészet napja kapcsán

Hogy milyen balatonszárszói gyerekként felnőni? Csupa izgalom! Ott a Balaton, az őszi lombhullás, a dombok, a löszfal és a nyári időszak pezsgő élete. És földijei vagyunk József Attilának. A nagyszüleim házától két utcányira, a dédanyám lakhelyének szomszédságában áll a Múzeum. Óvodás koromban jártam ott először. Emlékszem a színes üvegtéglákra, a hatalmas vonatkerékre, és a különleges illatra. A két néni (az egyiknek mindig fel volt kötve a karja) egész évben felváltva volt az egykori lakásban. Hamar megtanultuk, itt egy nagy költő lakott, akit elütött a vonat. Aztán megtanultam a nevét: JózseFatilla. Ötévesen ennyi pont elég volt. Fatilla bácsinak azért volt...

Tovább

Instant család “made in magyar”: Meglepetés

Nagylányunk, aki kollégista a világ végén (vagy közepén), már hetek óta nem tudott haza jönni, és a hiánya már határtalanná vált. Hiába neveletlen kamasz, hiába nagy a szája, és még csak nem is én szültem, (ugyan, hogyan is szerethetném?) olyan érzés ilyen hosszú ideig nélküle lenni, mintha a testemnek egy darabja hiányozna. És a szívemnek is. A múlt hétvégén gondoltunk egy nagyot. Őszintén, ilyen nagyot emlékezetem óta nem cselekedtünk. Meglepjük a leányzót! Néhány dologgal számolnunk kellett: 1. A nap végére 650 kilométer lesz a fenekünkben. A kicsiknek is. 2. Ennyit még sosem ültek kocsiban. 3. Esetleg lázadás lesz a...

Tovább

Utazás a pánik körül…. 3. – Magasfeszültség

Kivételesen nem az öngyilkos gondolatok kivitelezési módszertanát mutatnám be a mai napon. Egyebként tegye fel az a szorongásos depresszióval élő ember, aki már nem jutott el legalább egyszer arra a pontra, hogy na jó… most elég… Igen, biztos vagyok benne, hogy a pokol tornácán sétálva ez már felmerült. A magasfeszültség nálam azt jelenti, amikor már irányíthatatlan szintre tör a szorongás. A kis sunnyogatós gyomorfeszkó először csak egy-két apró dolognál mutatja meg létezését, aztán ahogy jön a fáradtság, úgy szaporodnak a szorongással eltöltött órák és helyzetek. Egy szép napon pedig arra ébredünk, hogy az éjszakai kialvatlanság és a reggeli szorongás...

Tovább

Családbarát szállást teszteltünk

Kedvenc képeink

Retró mese kvíz

Archívum