Két gyerekem van, 4 és 3 évesek, és mindkettőnél végigasszisztáltam a szülést. Mindjárt az elején szögezzük le: a szülés nem szép, nem látod gyönyörűnek a kismamát, és nem fantasztikus csoda – ahogy azt sokan oly patetikusan mondják – meséli László.

A szülés, illetve a körítés, fájdalmas, és leginkább ronda. A vajúdás alatt ott állsz életed párja mellett, és tehetetlennek érzed magad, időnként még feleslegesnek is. Nem gondolsz arra, hogy mennyire jó lesz apának lenni, nem jut eszedbe a „család”, meg se fordul a fejedben az, „de jó, hogy itt vagyok”.

MINDEZEK ELLENÉRE…

… minden leendő apának azt mondom: legyél ott. Nem azért, mert a Neked feltétlenül jó (bár hallottam olyan véleményt, hogy a gyerekeddel való viszonyt meghatározza az első kézbevétel), hanem azért, mert a legtöbb nőnek fontos. Fontos, mert a jelenléteddel segítesz neki, megfogod a kezét, rád tud támaszkodni, amikor leül a labdára (ha van…), esetleg megnyugtatja, ha beszélsz hozzá. Egyfajta biztonságérzetet ad számára, hogy ott vagy.

Kicsit később, amikor megkérdezik ismerősök, barátok, hogy „na, bent voltál?”, Te elmondod, hogy igen, és „persze” hozzáteszed, hogy „fantasztikus” volt. Szerintem (egy-két kivételtől eltekintve) ez egész egyszerűen ordas nagy hazugság a fentebb említett okok miatt.

De továbbra is azt mondom, hogy legyél bent (hacsak nem vagy rosszul a vértől, mert meghatározó nem a Te, hanem az anyuka életében. Számodra inkább az ezt követő időszak lesz fontosabb, mert teljes lesz a családod, jó esetben együtt vagytok sokat, és minden rózsaszín (kivéve, amikor nem). De az anyuka a szülés előtt sebezhető, érzelemgazdag, és törődésre vágyik. Ezeket Te is megtapasztalhattad a terhesség ideje alatt, a szülés és vajúdás pillanatai (ami előtettek áll) a felsorolt dolgokat felerősítik (nem csak az anyukáknál, hanem Nálad is).

Ne lepődj meg, ha megszületik a kölök, és kb. másfél évig nem nagyon tudsz mit kezdeni vele (lehet, ha lányod van ez más, ezt nem tudom, de sokan mondják). Ne értse félre senki, akkor is nagyon szereted, de még nem az igazi. Hidd el én aktív apa voltam/vagyok. Én fürdettem (majdnem mindig én), pelenkáztam (inkább a feleségem, de én is nagyon sokszor), etettem (nem túl sokszor), és rengeteg időt voltam/vagyok vele/velük (játék, játszótér, stb.) Nagyon fontos, hogy ezekből a feladatokból ne húzd ki magad, hisz olyan erős kötelék lesz köztetek, amit megfogalmazni se tudok. Szintén lényeges (elsősorban a feleséged miatt), hogy ne egyszer fürdesd meg, vagy csak néha pelenkázz, mert az nem kunszt. Az a nagy tett (elsősorban a párod szemében), hogy akkor is csináld meg ezeket, amikor nincs hozzá kedved, fáradt vagy, stb.

A gyerek őszinte és nagyon hálás, amit nem szavakkal mutat ki (sokszor nem is tettekkel), hanem minden percben érzed a láthatatlan köteléket APA és a GYERKŐC között.