A Másik Lány alattomosan érkezik. Amikor gyanakszol rá, hogy most jön, nem történik semmi. Aztán amikor nem számítasz rá…Na, akkor csap le.

Lehetne szépíteni, de a Másik Lány valójában gaz betolakodó az életetekbe. A KÖZÖS életetekbe. Elveszi azt, aki eddig a tied volt. És még felelősségre sem vonhatod érte. A vérségi kötelék és miegymás miatt. Ez aztán a nagy kiszúrás.

Nem csoda, ha ambivalens érzések rohantak meg, amikor egyik legjobb barátnőm, Ancsa bejelentette, hogy terhes. Egy kislánnyal. Mert ugye úgy van megírva a nagykönyvben, hogy a barátnőnk babáját mindig imádni kell, ugye?

baba cipő

Ha mondjuk fél éve kérdezed ezt meg tőlem, rávágom, hogy dehogyis! Oké, rendben van: minden kisbaba imádnivalóan édes kis cukorfalat, de ez a szituáció kérem, más lapra tartozik. Ez kőkemény dominancia-harc. Természetesen a barátnődért. Nekem aztán ne mondja senki, hogy még tapsoljak is ahhoz, hogy elveszítem Ancsát, akivel legőrültebb és idétlenebb éveimet töltöttem együtt a felnőttlét útvesztőjében. A férjhez menetele nem viselt meg túlzottan, mert Ancsa nem az a fajta nő, aki lelép a térképről, csak mert ujján villog a sárga karikagyűrű. De egy kisbaba, az más. Fenekestül felforgatja az életet.

– Semmi nem fog megváltozni – mondta Ancsa buzgón, miután egy februári napon feltálalta nekem bejelentését egy budai bevásárlóközpont kaja-részlegén. – Nem beteg vagyok, csak terhes. Ugyanúgy eljárunk majd mindenfele. Én NEM leszek az a hős magyar anya típus, aki mindenkit lenéz, aki még nem szült, és csakis a gyerekének él. Szóval ne aggódj, megyünk Siófokra!

Siófokra minden nyáron leugrottunk két napra. Ancsa csak minimális időre tudott elszabadulni a munkája miatt, de megoldottuk. Eddig. Mert idén nyáron aztán ez is elmaradt. Ancsa akkoriban már nem sokat aludt a hasában mocorgó kis nőszemély miatt.

Tehát ha meggondoljuk, életem egyik legmeghatározóbb, legjobb barátnője készült lelépni a színről. Akivel bömböltettük az I stand by you-t a kocsiban végig a rakparton bulizásból hazafele. Akivel kibeszéltük a pasikat, és megállapítottuk, hogy nem kell tőlük semmit sem várni, és ez a teljes boldogság titka. Ancsa volt az, aki a laza derűjével és életfelfogásával kicsalogatta jókislány-énemből a vagány csajt, és megtanított csakúgy örülni mindennek. És most gyereke lesz. Ráadásul egy lány. Egy másik lány. Tragikus.

Már nagyon rég vágyott babára, de azért sokkolt a hír, és a tudat, hogy ez hamarosan valóra válik. Hiányoztak a kiruccanások, és hirtelen rém magányosnak éreztem magam. Mégis, miért kell a nőknek mindenáron gyereket szülni? Nem tudhatnák le ezt a részt a férfiak?

Szembesültem a gondolattal, hogy vége a gondtalan viháncolásnak, a nagy röhögéseknek, a maratoni kibeszélő-show-nak, a bulizásoknak, egy szóval a közös életünknek. Hiába vigasztalt Áron is, hogy Ancsa mindig ott lesz majd nekem ezután is, nem hittem neki.

Ennek ellenére azért tényleg nehéz volt Ancsát elképzelni olyan nőnek, aki ezentúl csak a kakis pelenkáknak él.

– Csak pár hétig szüneteltetem a munkát is, nehogy elveszítsem a klienseket- magyarázta Ancsa egyszer. Mindig a karrierjének élt. Vitte a vállalkozását, és mellette posztgraduálisan is továbbképezte magát. Kissé megenyhültem a szavain. Legalább EZ nem változik majd.

Eljött a nap, amikor a kis Ludmilla (persze nem így hívják, de nevezzük most így…) a világra jött. Hamarosan babanézőbe mentem. Felpakoltam egy egész táskányi ajándékot, rózsaszín baba-naplót- a picinek, csokit és gyümölcslevet- az anyának, ahogy illik,és még két női magazint.

– Hogy képben legyél a világról- rántottam elő a Story magazint a dísztatyóból, amikor beléptem hozzájuk. Aztán hozzávettem a másikat, egy vadonatúj Cosmót: – ez pedig, hogy továbbra is nőnek érezd magad!

Ancsa akkorát nyerített az újságok feletti örömében, mint rég, amikor még a régi életét élte. Az igazat megvallva jól nézett ki. Karcsúnak tűnt még a bő melegítőben is, és eléggé egyben volt, a kialvatlanság ellenére. Megszépítette az anyaság.

Aztán beléptünk a szobába, ahol Anyós egy kis csomagot egyensúlyozott a karján. Eleinte nem láttam belőle sokat, csak két pici sötétkék szemet, melyek épp rám szegeződtek a délutáni fényben úszó szobán. Döbbenten bámultam a csecsemőt. Gyönyörű volt. Egyszerűen tökéletes. Szabályos, kerek arcába néztem, melyből aprócska szájával rám csücsörített, miközben megállapítottam, hogy a formás kis állát az anyukájától örökölte. Egy csodaszép kicsi Ancsa. Mintha klónozták volna. Aztán persze potyogni kezdtek a könnyeim. Első látásra beleszerettem a kis Ludmillába. Még sosem varázsolt el kisbaba ennyire.

Amikor Anyós átadta nekem a babát, ő elsőre megnyugodott a karomban. Bevackolta magát az ölembe, és tűnődő kíváncsisággal bámult fel rám. Velem pedig megszűnt a világ.

baba kép

– Szia, szóval én vagyok a Veronika – szóltam hozzá, mint nő a nőhöz. – Anyukád és én, szóval mi barátnők vagyunk.

Aztán Ludmilla nyakig összekakilta magát, Ancsa nem sokat cicózott, bedugta a meztelen kis popót a csap alá, hogy lecsutakolja, végül csinos, rózsaszín ruhácskát adott rá. Aztán összeszorított foggal szoptatni kezdte, mert a kisbaba azért tudott szívni. Én el akartam terelni a figyelmét a fájdalomról, így közben felolvastam neki a story-magazin legszaftosabb pletykáit. Ki gondolta volna, hogy Britney Spears újból két copfban hordja a haját? Vagy hogy egyes sztárokat szellemek adnak össze?

-Nincs ehhez hasonló érzés- magyarázta Ancsa csillogó szemmel. Persze az anyaságra értette, nem a szoptatásra. Már nem akar mindenáron dolgozni, és Ludmillát sem akarja majd bölcsibe küldeni. Legszívesebben mindig vele lenne. Ancsa, a független, karrierista Nő beszél így, de valami esztelen és megmagyarázhatatlan okból nem bánom. Megható ez az egész.

Végül a kis Ludmilla az én karomban alszik el. Letesszük, de nyüszögve visszakéredzkedik. Így míg Ancsa a cumisüvegeket sterilizálja, én egy háromhetest altatok, aki azt hiszem- megkedvelt. Legalábbis egy időre. Nézem békés, álmodó kis pofiját, meg-megrezzenő szemhéjait, és eldöntöm, én is csípem őt. Elképzelem, hogy egyszer majd megnő, belevaló kis csajszi válik belőle, és jön velünk is bulizni meg autózni. Imádni fogja az I stand by you-t és a Fight for this love-ot Cheryl Cole-tól. Bevesszük a csapatba. Úgy viselkedem, mint a kis Mickey a Nicsak kibeszél kettőben, amikor a baba-húgáról, Julie-ról fantáziál. De nem érdekel, mert megnyugodtam, hogy nem ő a Másik Lány. Ő a harmadik Lány. A harmadik Lány a klubban. És ez így van jól.

Jász Veronika
Ehhez hasonló írásokat találsz a Veronika világa oldalon!