Gyermeked nehezen alszik el, és Te kifogytál az altatókból? Nem jutnak eszedbe gyerekkorod kedvencei? Ezek a kis mondókák, versek generációkat ringattak álomba. A legaranyosabb verseket, dalokat gyűjtöttük össze. Emlékszel rájuk?

Kisebbeknek

Tente, baba, tente

Tente, baba, tente
Itt van már az este
Köszöngetnek szépen
Csillagok az égen.

Tente baba, tente
Ágyacskád megvetve
Jó anyácskád vigyáz rád
Kis babám jó éjszakát.

Tente baba, tente – másik változat

Tente, baba, tente,
a szemedet hunyd be,
aludj, ringó-bingó,
pici rózsabimbó.
Alszik az ibolya,
csicsija, bubuja.
Aludj, baba, aludjál
Aludj, baba, aludjál!
Aranyosat álmodjál:
A ragyogó csillagokról,
Dunán ringó kis ladikról.

Aludj, baba, aludjál

Aludj, baba, aludjál,
Tündérekről álmodjál;
Dunán ringó kis ladikban
Velük szépen játszódjál.

Este van már alkonyul

Este van már alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul,
Dorombol a kiscica
Aludj te is …. (gyerkőc neve)

Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba,
Szunnyadj, kisbaba,
Őriz halk szoba,
Zsongó éjszaka,
Csillagfény.
Hold jár egymaga,
Rád hull fátyola,
Álmodj kisbaba,
Tündérként.
Nagy a menny
Ablaka,
Süt a hold
Éjszaka,
Letekint
Egymaga:
“Aludjál
Kisbaba!”

Nagyobbaknak

József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
– s mig szendereg a robogás –
álmában csönget egy picit –
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szépen, kis Balázs.

Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Négy csillag közt
Alszom ma.

Csiribiri csiribiri
Bojtorján –
Lélek lép a
Lajtorján.

Csiribiri csiribiri
Szellő-lány –
Szikrát lobbant,
Lángot hány.

Csiribiri csiribiri
Fült katlan –
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!

Csiribiri csiribiri
Lágy paplan –
Ágyad forró,
Lázad van.

Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Engem hívj ma
Álmodba.

Gyarmati Péter: Altató
Álomtündér hinti álomporát széjjel.
Csak a szépre gondolj s aludj jól az éjjel.
Álomtündér csókja simogassa arcod.
Tartson távol Tőled rossz kedvet, kudarcot.
Egy kicsi őrangyal mindig ott lesz Veled.
Mosolyra cseréli forró könnyeidet.

Lassan éjfélre jár, csak tündérek járnak.
Minden jó gyerekre gondosan vigyáznak.
Megcsókolják arcuk, s betakarják őket.
Pókhálófonálként csodás álmot szőnek.

Reggel felébredve kinyílik a világ.
Illatával köszönt millió kis virág.
Napfény ragyogja be gyönyörű orcádat.
Messzire elkerül szomorúság, bánat.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Tasnádi Varga Éva: Alszik a rét

Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.
Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket.

Nyulacska fekszik és pihen,
homályos erdő mélyiben.
Harkálymadár azt mondja kopp,
várjuk csak meg a holnapot.

Sündisznó mondja, itt az est,
társaidat most ne keresd.
Brummog a mackó, este van,
fáradtnak érzem most magam.

Szitakötőnek szárnya ragyog,
erdőben járnak szép szarvasok.
Őzike lába messzire visz,
halakat dajkál, ringat a víz.

Bokrok tövében alszik a hangya,
levélből készült paplan takarja.
Harmat hull már a tücsök fejére,
aludni hívja párnája széle.

Jánosbogárka lámpája fénylik,
bokortól fáig, göncölszekérig.
Ráhinti fényét fűre, bokorra,
nagyokat horkol vackán a róka.

Százszorszép a réten,
elalszik most szépen,
aludj te is Zsuzsi lányom,
csillag jár az égen.

Százszorszép virága
szirmait bezárta,
eloltjuk a fénylő lámpát,
csend borul a házra.