A pénz az egyetlen ember alkotta tárgy, amihez nagyon sok és rettentő erős érzelem kapcsolódik. Mégpedig azért, mert értékrendek kapcsolódnak hozzá. Azért több, mert szinte minden családban más ez az értékrend. És ezért lehet az, hogy ahány család, annyiféleképpen nevelik a gyereket is a pénzzel való – általuk helyesnek ítélt – használatra. Vannak azonban alapelvek, amelyeket bármilyen családban lehet sőt ajánlatos használni – kezdjük a gyerek bármely életkorában a tudatos pénzügyi nevelést. Himer Csilla pénzpedagógus írásában 10 ilyen alapelvvel ismerkedhetsz meg.

1. Ne prédikálj vizet, ha bort iszol!
Vagyis csináld azt, amit mondasz! Hidd el, nemcsak a kamaszgyerekeid fogják szóvá tenni, ha a szavaid nincsenek szinkronban a tetteiddel! Észre fogja venni már az ovis is, legfeljebb nem fogja tudni szavakba önteni, hogy “Anyu, Apu, itt valami nem stimmel…” Mint minden nevelésre, a pénzügyi nevelésre is igaz, hogy a gyerekek elsősorban a szülő példáján keresztül tanulnak. Így tanul meg például beszélni is, de a társas viselkedés szabályait is. Ahogyan azt is, hogy ha belépünk egy boltba, nemcsak úgy kiszolgáljuk magunkat, és elmegyünk, hanem fizetünk is az áruért. Vagy azt is, hogy ez alól a közlekedési eszközök kivételek, mert ott lehet bliccelni… (Ugye, nem?)

Ezért a pénzügyi nevelésre igaz az is, mint minden más nevelésre, hogy ha a gyerek nem azt látja Tőled, amit mondasz (pl. “Mindenért ki kell fizetni az árát!” – mondod, de a buszon mégsem lyukasztasz jegyet), azzal első lépcsőben csak összezavarod. Másodikban pedig megtanítod neki, hogy sunnyogni, elhallgatni, csalni nem is olyan megvetendő dolog. (Csak aztán ne csodálkozz, ha mindezt egyszer a gyerek Veled szemben is alkalmazza. Hiszen lehet. Te mutattad meg neki.)

Ez az úgynevezett tudattalan pénzügyi nevelés (én legalábbis így neveztem el), amikor nem is gondolunk bele, hogy éppen neveljük a gyereket, pedig de. És éppen emiatt jobb, ha őszintén és tisztességesen élsz – különben a világon semmilyen alapod nincs arra, hogy ugyanezt elvárd a gyerektől.

2. Ha kérdez, válaszolj neki!
A gyerek, legyen akármilyen kicsi is, előbb-utóbb szembe fog találkozni a pénzzel. Hiszen ott van a közvetlen környezetében, látja, ahogyan használod a boltban, postán, akárhol. Ezért mihelyst ki tudja magát fejezni annyira, hogy megértesse magát, kérdezni is fog róla.

Szépen kérlek, ne az legyen erre a válaszod, hogy “Kicsi vagy te még ehhez!”, vagy “Majd, ha nagy leszel, megérted.”! Az ilyen válaszokat ugyanis a gyerek hajlamos a maga gyerek módján értelmezni – viszont ez az értelmezés általában elkíséri felnőttkorában is. Képzeld el, amikor a kisgyerek ezt úgy fordítja le (mint erre számos terápiás beszámoló példát is ad), hogy a szülei őt, a kicsi gyereket, meg akarják védeni valami borzasztótól… és ez felnőttként is benne marad. A legtöbb ilyen esetben a gyerek felnőve vagy kifejezetten félni, menekülni fog a pénztől, vagy legalábbis kerülni, ameddig csak lehet. (Az elsőt menekülő személyiségtípusként ismerjük, a másik a tipikus halogató.)

Szülőként ilyenkor csak azt tehetjük, hogy válaszolunk. Őszintén. De! A gyerek szintjén. Vagyis annyit és úgy, amennyit és ahogyan megért.

3. Játsszatok!
Életkornak megfelelő játékokkal – és ilyen számtalan akad. Az ovisokkal például boltosat. A számolni tanuló gyerekkel a malacpersely tartalmát ellenőrizhetjük le rendszeresen. A nagyobbaknak már jöhetnek a társasjátékok (Gazdálkodj okosan!, Monopoly, Cashflow for Kids, stb.)
Mert minden ilyen jellegű játéknak megvan az értelme a pénzügyi nevelés szempontjából is: a gyerek begyakorolhatja velük a helyes pénzügyi magatartás egyes elemeit.

A boltos játékkal például azt, hogy hogyan vásárolunk – már otthon elkezdjük a bevásárló listával, a boltban köszönünk, összehasonlítunk, válogatunk, majd fizetünk, és elköszönünk. (Igen, a köszönés is a bevásárlás része!) A pénzszámolgatással azt, hogy néha ellenőriznünk kell, hol tartunk, és aztán ennek megfelelően tervezünk, vagy korrigálunk a terveinknek. No meg azt is, hogy egyáltalán gyűjtünk, takarékoskodunk.  A társasokkal pedig azt, hogy mit kezdhetek még a pénzemmel azon kívül, hogy elköltöm.
Ezek mind részei a pénzügyi magatartásunknak – és mind szokások. Ha nem ezek alakulnak ki a gyerekben, majd kialakulnak mások, amelyek esetleg nem jók, nem helyesek. (Például a nem takarékos bevásárlás szokása – hiszen az ötletszerű, emlékezetből történő bevásárlás ritkán szokott takarékos lenni.) Ezért nem mindegy, hogy már gyerekkorban mi gyökeresedik meg a gyermeked viselkedésében.

4. Engedd kísérletezni!
A pénzügyekhez intelligencia kell. Azon képességek összessége, amellyel képesek vagyunk bizonyos pénzügyi lehetőségeket észrevenni, kihasználni, azokkal élni. Ez pedig cselekvést feltételez. Nem véletlen, hogy a pénzügyi IQ egyike a cselekvéses intelligenciáknak: csak akkor lehet csiszolni, ha csinálják.

Ehhez azonban az kell, hogy engedd a gyereket kísérletezni. Mikor máskor, ha nem most, még gyerekként, a család viszonylagosan védett közegében? Itt még, ha el is ront valamit, “puhára esik”, mert szülőként Te állapítod meg a kísérletezéshez szabott határt, még van rá módod, hogy elmagyarázd neki, mi volt a gubanc, és újra nekivághat a gyerek, hogy kipróbálja másként. Tudod, már Edison is megmondta: egy kísérlet, nem kísérlet.

5. Csak a képességeinek megfelelő kihívásokat állíts elé!
Itt is igaz a tétel, mint bármely más nevelési területen: ha fejlődést akarunk elérni a gyermekünknél, akkor kihívás elé kell állítanunk. Hiszen az még érdekes, nem megszokott. De arra is tekintettel kell lennünk, hogy bár ez a feladat magasabb, nagyobb teljesítményt igényeljen a gyerektől, mint amit már megszokott, mégis megugorható legyen a számára – különben oda a sikerélmény.

Vagyis egy kisovistól még ne várjuk el, hogy tudja, mennyi pénze van a perselyében, mert nem tanulta még meg hozzá a százas, ezres számokat. Darabra viszont már megszámolhatja.

6. Beszélgessetek!
Ne csak akkor ám, ha kérdez, bár kétségtelen, azok a legjobb alkalmak, amelyeket a gyerek kezdeményez. Ettől függetlenül is lehet azonban a pénzről, a helyes pénzügyi magatartásról, példákról beszélgetni. Akár úgy is, hogy Te mit tettél volna X helyében. A kicsiknek pl. a mesék kapcsán lehet ilyen kérdést feltenni, amikor a mesebeli szegénylegény testvérei mind elherdálják az ölükbe pottyant kincseket, míg a legkisebb okosan gazdálkodik vele. A nagyobbaknál pl. a Légy jó mindhalálig! című regény feldolgozása kapcsán lehet beszélgetni a tisztes szegénység fogalmáról (arról, hogyan érték el, hogy a szegénység mellett a legszükségesebbekre mégis futotta).

7. Mesélj a családról!
Ez tekinthető akár a 6. pont alpontjának is. Itt is beszélgettek, csak éppen a saját családotokból hozod a jó vagy akár a rossz példákat is, amelyeket ki lehet tárgyalni. (Igen, még a rossz példákat is. Ahogyan mondani szokták, mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Te azonban ne elrettents, maradj csak a rossz példából okulásnál.)
Hangozzék bármilyen furán, a családi legendárium sztorijait, anekdotáit még a kamaszok is szívesen hallgatják. (Még akkor is, ha a világ minden kincséért be nem vallanák…) Egyszerűen azért, mert genetikailag kódolt bennünk az eredtünk iránti kíváncsiság. (Nem véletlen manapság az eredetfilmeknek nevezett filmtípus nagy sikere a hollywoodi blockbusterek között.) Ha találsz olyan történetet a családtörténelemben, amellyel pallérozni tudod a gyermeked pénzügyi gondolkodását, akkor nosza! Lehet az a tékozló, ámde vidám nagybácsi, aki örökségének hamar a nyakára lépett, így szegényen, de annál jókedvűbben élte le életét, bár sűrűn emlegette, hogy ő volt a világ legnagyobb marhája, vagy éppen a dédnagypapa, aki elment szerencsét próbálni Amerikába, és amikor jómódú lett, hazajött megnősülni – és sosem bánta meg.

8. Mutasd meg!
Ez nem egészen az, amiről az 1. pontban írtam. Ott csak arról volt szó, hogy ne keveredj ellentmondásba önmagaddal. Itt viszont arról van szó, hogy ha intézed a pénzügyeidet, vond is be a gyereket!
Természetesen ezt is a gyermeked életkorának és képességeinek megfelelően tedd. Egy kisovisnak még nem sok értelme lenne megmutatni, hogyan kell a családi költségvetést tervezni és vezetni. Sem a logikát, sem a számokat nem tudná követni, és még a titoktartásában sem lehetsz biztos. De egy ötödikes gyerek, aki már simán elboldogul a százezres nagyságrenddel, magabiztosan tud összeadni, kivonni, szorozni, osztani (elvileg), és képes bonyolultabb összefüggéseket is észrevenni, már nagyobb gond nélkül elboldogul akár ezzel is. Arról nem is beszélve, hogy ha kellően érzékelteted vele a dolog komolyságát, akkor hallgatni is fog a részletekről, mint a sír.

9. Képezd Magad pénzügyileg!
Ez a tipp, vagy sokkal inkább szabály legalább olyan fontos, mint az, hogy foglalkozz a gyermeked pénzügyi gondolkodásának csiszolásával. Hiszen hogyan tudnál jó példát mutatni, ha Te sem tudod, hogyan kell a pénzzel jól bánni?

Ha már legalább annyit tudsz Te, és így legalább annyit át tudsz adni a gyermekednek, hogy hogyan keresd meg a pénzt (milyen lehetőségek vannak, hol lehet keresni ezeket stb.) és hogyan tartsa meg a pénzt (hogyan költsön takarékosan, illetve hogyan tehet félre), akkor a gyermeked már legalább arra képes lesz, hogy egy adósságok nélküli, átlagos életvitelt folytasson.

Ha még azt is meg tudod neki mutatni, hogyan gyarapítsa a pénzét, akkor nemcsak most éltek a magyar statisztikai átlagtól jobban, hanem a gyermeked is képes lesz erre.

10. Válasszatok pénzügyi példaképet!
A példákból nagyon sokat lehet tanulni. És nemcsak a szülői példából. Sok olyan, ma már híres ember életrajza olvasható, akik eredetileg még csak jómódúak sem voltak, mégis kifejezetten gazdagon haltak meg. Ilyen volt pl. André Kostolany vagy éppen a nemrég elhunyt Klapka György.
Ilyenkor nem az a cél, hogy a gyermeked lekoppintsa a példakép módszerét. Azt vagy lehet, vagy sem. De arra nagyon jó, hogy meglásson és megtanuljon egy olyan szemléletet, ami ezeket a példaképeket hozzásegítette a meggazdagodáshoz – és legfőképpen a gazdagságuk megtartásához.

A példakép szinte bármikor jól jön, akár már óvodás korban is. Lehet, hogy ekkor még az egyszeri szegénylegény lesz a példa, de a vállalkozószellem, a támogatók keresése, illetve a nyitott szemmel és ésszel szemlélődés (amellyel a kínálkozó lehetőségeket lehet meglátni), illetve a gyors, de alapos döntési és cselekvési képesség mind-mind jó példák, a pénzügyi gondolkodásban követendő értékek lehetnek.

Később, amikor konkrét személyeket kerestek példaképnek, valószínűleg meg fogjátok találni a kreatív gondolkodást, a problémamegoldó képességet, az újrakezdés (padlóról felállás) képességét is – persze számos más tulajdonság mellett, mint pl. a beosztás, céltudatosság, tervezés képessége.

Így nemcsak tanulni, de tanítani is élmény lesz a pénzről.

Himer Csilla

pénzpedagógus

Még több okosság a szerzőtől ›››